John Depp 1963 június 9-én született a Kentucky-beli Owensboroban, azaz elég sokáig kisvárosi srácnak számított. A kis Depp legjobb barátja betegeskedő nagyapja volt, ám az öregúr nem sokkal a kis Johnny hetedik szülinapja után jobblétre szenderült. A rossztermészetű mérnök papa - szintén John - és a pincérnő mama feltehetőleg együtt nem hagytak a kisfiúban annyi nyomott, mint a nagypapa, ami alapján nemigen beszélhetünk ideális családi életről. Később az egész Depp família Floridába költözött apuka új állása miatt. Bármilyen jó hely is Florida, Johnny magányos és sértődékeny fiatal maradt, aki még a droggal is próbálkozott és az iskolából is kimaradt.

Az egyetlen reménysugár az életunt tinédzser életében egy nagybácsi felől érkezett, aki egy kisebb református egyház lelkipásztora volt ez idő tájt és prédikálását rendszerint gospel énekléssel kötötte össze. Az ének és maga a zene teljesen rabul ejtette Johnny-t, aki nemsokára meg is szerezte első elektromos gitárját 25 dollárért - legalábbis így szól a legenda. A srác hamar megtanult - magától! - gitározni és nemsokára a The Flame nevű bandával lépegetett fel Florida különböző bárjaiban. Mivel még nem volt nagykorú. zenésztársai rendszerint úgy csempészték be a koncertekre. Ekkor heti 25 dollárt keresett. A Flame hamarosan The Kids-re cserélte a nevét és még egy fellépést is sikerült kiharcolniuk a nagy punk-rocker Iggy Pop előtt. Mindez nagyon ígéretesnek tűnt és a fiúk Los Angeles-be költöztek, hogy karriert csináljanak. A karrier csak nem akart összejönni, így mindegyikük valamilyen munkát kényszerült vállalni. Johnny telefonos értékesítésben utazott egy reklámügynökségnél.

Ebben az időszakban találkozott Lori Anderson-nal a szép sminkes lánnyal (make-up artist), akit hamarosan el is vett és akitől hamarosan el is vált. Lori volt az, aki bemutatta Johnny-t egy ígéretes fiatal színésznek, Nicolas Cage-nek. Cage megkedvelte Deppet és összehozta a saját ügynökével. És hipp-hopp, színész lett. Az első szerep az azóta klasszikussá vált tini-horrorban, a Rémálom az Elm utcában-ban (Nightmare on Elm Street) adódott. A film nem Johnny Depp miatt vált klasszikussá, ennyit leszögezhetünk. Hasonlóan igénytelen szerep várt hősünkre a Private Resort című szex-komédiában, így nem csoda, ha Johnny hamar hiányát kezdte érezni a megfelelő színészi képzettségnek és beiratkozott néhány komoly kurzusra.

Bármilyen kicsi is volt a következő szerep Oliver Stone Szakasz-ában, ez már komoly filmnek számított. Ennek köszönhetett egy tévésorozatban való felkérést. Bár elsőre elutasította a főszerepajánlatot, mégis Johnny lett a 21 Jump Street sztárja, mely sorozat három évig futott és hatalmas sikert hozott. Ám Johnny nem ilyen karrierről álmodott, és amikor John Waters felkérte a Cry Baby főszerepére, hősünk azonnal igent mondott. És ha az ember bőrkabátos, motoros vagányt játszik a vászon, akkor nehéz megállni, hogy ne játssza el ugyanezt a szerepet a való életben is.

Depp ettől kezdve folyamatosan a hírek állandó szereplője volt botrányaival, különösen azután, hogy az zseniális fiatal színész, River Phoenix pont az ő bárja, a The Viper Room előtt halt meg túladagolásban. Hasonlóan botrányos volt a viszonya Winona Ryder-rel, aki miatt a vállára tetováltatta, hogy "Winona Forever". A pár 1993-as szakítása után ez a felirat megváltozott "Wino Forever."-re. Kate Moss modellel való négy éves kapcsolata sem volt sokkal csendesebb. Kate például jelen volt, amikor Depp szétvert egy hotelszobát 1994-ben New York egyik legelegánsabb szállodájában.

Mindeközben dolgozott, mint a gép, és egyre jobb szerepeket is kapott. Ilyen volt például az Ollókezű Edward (Edward Scissorhands) Tim Burton rendezővel, akivel még a későbbiekben is szívesen dolgozott együtt. Európában Depp elsősorban az ex-bosnyák rendező Emir Kusturica amerikai munkája, az Arizónai álmodozók (Arizona Dream) révén vált ismertté. Érdekes módon a film igazán nem vált népszerűvé az USÁ-ban, pedig megérdemelte volna. Jelentős lépés volt Johnny "lázadó" természetének megfékezésére, hogy a fiatal színész egyre több vígjáték szerepet kapott, mint például a Benny és Joon (Benny & Joon) főszerepét vagy a Gilbert Grape (What's Eating Gilbert Grape) címszerepét. Ez utóbbi film jelentette amúgy Leonardo DiCaprio felfedezését, aki Depp szellemi fogyatékos öccsét alakította.

Tulajdonképpen az Ed Wood, Depp és Burton következő közös munkája is vígjátéknak tekinthető, pedig Burton inkább horrorjairól ismert a szakmában. A Burton filmhez hasonlóan a Jim Jarmush rendezte Halott ember (Dead Man) is fekete-fehérben készült, ez Depp egyik legjobb filmje. Innentől kezdve egyre inkább rátalálnak az "intellektuális" karakterek. Minden romantikus töltete ellenére ilyen volt a Don Juan DeMarco is, ahol hősünk partnere a legendás Marlon Brando volt. Kilóg a sorból a Holtidő (Nick of Time), Depp első és talán utolsó akciófilmje - nem is aratott kasszasikert. A Fedőneve: Donnie Brasco (Donnie Brasco), bár krimi, inkább a klasszikus gengszterfilmek "scorsese-és" vonalán mozog, és sokkal több szerepe van a jellemábrázolásnak, mint a stukkereknek vagy a pénznek. A lerobbant, mackónadrágos Al Pacino remek partner volt a filmben és talán el is lopott nem egy jelenetet fiatalabb kollegája elől.

Az amúgy elég jóképű Johnny Hunter S. Thomson regényéből készült és a Monthy Python-os Terry Gilliam által rendezett Félelem és reszketés Las Vegas-ban kedvéért teljesen kopasz, zavaros tekintetű, kecskeszakállas ürgévé csúnyult. Ám a film maga fergeteges parádé és a kevés jól sikerült irodalmi adaptáció közé tartozik. Hasonló módon az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow) is irodalmi feldolgozás, egy korai amerikai klasszikus, Washington Irving filmes adaptációja és egy újabb közös Burton - Depp munka. Johnny itt ugyanúgy csetlik-botlik, mint következő filmjében, a Kilencedik kapu-ban (The Ninth Gate), Roman Polanski kissé középszerűre sikerült alkotásában. Bár mindkét film többé-kevésbé a földöntúli erőkről szól, azért a különbség igen nagy. Az előbbi stílusos, szellemes és remek a képi világa, addig a Polanski film lassú, egyenetlen és megragadt a nyolcvanas évek vizuális megoldásainál - bár Depp mind a kettőben jó.

A magyar forgalmazás trükkje, hogy az "új" Depp film, az Asztronauta felesége (The Astronaut's Wife) még az előző kettő előtt készült. Nagy várakozással nézünk elébe. Egészen furcsa hangvételű sci-fi, a partner pedig a szépséges Charlize Theron.

És azóta már rengeteg Depp film készült - The Man Who Cried, a The Source, a The Libertine és a Just to Be Together -, melyekre még várnunk kell. Majdnem teljesen elkészült a Blow is, ami az amerikai kokain piac kialakulását meséli el, és amelyben Depp az egyik rosszfiú. Reméljük, hogy egyszer nálunk is vetíteni fogják a Johnny rendezte 1997-es The Brave-et (A bátor) is, amelynek forgatókönyvét bátyja, D. P. Depp írta Gregory MacDonald regényéből

Johnny persze ma is zenél, jórészt hobbiból a P. nevű bandával, aminek rajta kívül tagja Gibby Haynes, Bill Carter, Steve Jones a Sex Pistols-ból és Flea meg Sal Jenco a Red Hot Chili Peppers-ből. Nem hangzik rosszul, de valami mégis azt súgja, hogy Johnny jobb színész, mint zenész.